Bezárás
VIZállásjelentés

Holdraszállás, időfelhasználás, öregedő Japán – VIZállásjelentés #5

Egyre öregedő népesség egy fuldokló bolygón, ahol már majdnem mindenki ugyanolyan ételeket eszik – még szerencse, hogy már megvetettük a lábunkat egy másik égitesten is, éppen ötven évvel ezelőtt. Legfrissebb gyűjtésünk következik az adatvizualizáció legjobbjaiból – VIZállásjelentés #5. 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Egy világraszóló séta forgatókönyve / Info We Trust 

RJ Andrews az 1969-es holdraszállás ötvenedik évfordulójának alkalmából készítette el a link alatt található, modern köntösbe öltöztetett Apollo–11 rekonstrukcióját. A két és fél órás holdséta során elhangzott rádióüzenetek legérdekesebb, legismertebb darabjait a napjaink virtuális közléseire jellemző üzenetbuborékokban olvashatjuk, ezeknek gyakoriságát és hosszát pedig az eseményeket bemutató ábra alatt található pontok érzékeltetik. A vizualizációban fontos szerepet kapott a színek szimbolikája: Neil Armstrong üzenetei piros hátteret kaptak (az űrhajós ruháján ékeskedő parancsnoki csíkok miatt), Buzz Aldrin ezekre kékkel válaszol (az USA-zászló előtti tisztelgés jeléül). Mike Collins vezérőrnagy felbukkanása aranysárgával egészíti ki az alapszínek palettáját. Az üzenetbuborékokban nem szereplő rádióadásokat szürke pontok jelzik, amelyek a fenti szabálynak megfelelően telnek meg színekkel az ábra végére érve. Zárásképp kiegészítő információkat olvashatunk a holdséta további állomásairól: az űrhajósok által a Holdon elfogyasztott vacsoráról és arról, hogyan hajtották (volna) álomra fejüket az idegen égitesten.

Sosincs elég, de erre azért jut belőle / Flowing Data 

Az USA-ban minden évben mérik, hogy az állampolgárok mivel töltik idejüket. Az American Time Use Survey (kábé Amerikai Időhasználati Felmérés) keretében 2003 óta minden évben több ezer személyt kérdeznek meg, hogy milyen gyakran foglalkoznak például fűnyírással, töltenek-e időt takarítással, vagy bulizással; de olyan alapvető dolgokra is fény derül, hogy esznek, isznak, dolgoznak-e napi rendszerességgel. A Flowing Data a legelső, 2003-mas, kizárólag hétköznapokra vonatkozó, 10 053 darab adatot tartalmazó halmazt vetette össze a tavalyi 4 676 válasszal – így egy hozzávetőleges képet kapunk arról, mennyit változtak szokásaink az elmúlt tizenöt évben. A nullától száz százalékig terjedő, folyamatosan mozgó skálán a tevékenységek gyakoriságát láthatjuk: nulla százalékhoz közel azokat, amelyek alig kaptak helyet bárkinél a munkanapok rutinjában, száz százaléknál pedig azt a tevékenységet, amit senki sem hagyott ki a napjából. Egyetlen ilyen volt már 2003-ban és tavaly is: az alvás. 

Legalább lélekben fiatal? / Reuters 

A Reuters aggasztó adatvizualizációt közölt a Föld egyre korosodó népességéről. Míg 2000-ben a teljes lakosság kevesebb mint hét százaléka volt 65 éves, vagy ennél idősebb, 2050-re ez az arány már meghaladhatja a tizenöt százalékot. Amennyiben ez bekövetkezik, az az eddiginél is nagyobb terhet róhat az egészségügyi és szociális ellátás nyakába, valamint még magasabb adókkal sújthatja a bolygó lakóit. Japán továbbra is rangelső ebben a “versenyben”, már 2006-ban több mint az ország húsz százaléka tartozott a 65 éven felüliek korosztályába, 2050-re ez talán a harmincöt százalékot is eléri majd – Dél-Korea, Kína és Németország is hasonló növekedésre számíthat. Ezzel szemben a fejlődő afrikai országokat valószínűleg még jó ideig nem fenyegeti ilyen jellegű probléma. 

Globalizálódó étrendünk / National Geographic 

Nem a különböző mindig divatos diétákról van szó, hanem arról, hogy bolygószerte egyre inkább hasonlóan táplálkozunk – Panamától Belgiumig, Kuwaittól Japánig. A National Geographic mutat rá, hogy manapság általánosan a legtöbb kalóriát búza, rizs, kukorica és cukor formájában visszük be szervezetünkbe, ugyanakkor a köles, a legtöbb gyökérnövény és a rozs kevesebb figyelmet és helyet kap étrendünkben. A diagramon a hárommilliónál nagyobb lélekszámú országok adatai láthatóak – néhol az 1961-ben az adott területre használt országnév mellett, ezért szerepelhet a Szovjetunió és Jugoszlávia is az ábrán. A táplálkozás megváltozása legkevésbé Európában és Amerikában lehet érzékelhető, ellenben Jemen csúcstartónak számít, valamint Dél-Korea, Libéria és Mauritánia lakossága szintén igen látványos tempóban alkalmazkodott a globálisan sztenderdnek mondható alapanyagokhoz. 

Nem elég jó / The Economist 

Az Economist diagramjai rávilágítanak, hogy bár bizonyos szempontból ügyesen teljesít károsanyag-kibocsátását tekintve, globális viszonylatban még mindig Kína okozza a legtöbb kárt ez ügyben. Az azonos gazdasági fejlettség mellett egy főre jutó szennyezés mértéke ugyan sokkal nagyobb volt a nyugat-európai országok és az Amerikai Egyesült Államok esetében, Kína mégis hiába igyekszik visszaszorítani saját károsanyag-kibocsátását – növekvő húsfogyasztása és a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás miatt az ország újra a klímaváltozás miatt aggodalmaskodó lakosság célkeresztjébe került. Kína 2030-ra akár tizenhat milliárd tonna üvegházhatású gázt is termelhet egyedül (ez a szám a világ 1900-as össztermelésének négyszerese), így sajnos nem lesz elég, ha a nyugati országok évekkel korábbi eredményeihez képest teljesít jól, minden irányból támadhatatlan megoldást kell találnia bolygónk érdekében. 

Galambosi Eszter

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom